-LIIIIIIIIIIIS! GYERE MÁR! -NOS IGEN. Ez a húgom, Lisa. Teljes néven Lissana Moore. Nem szokott ilyen hangon beszélni, de most megértem, Már egy órája, hogy mondtam neki, hogy 5 perc és kész leszek. Pedig tudtam, hogy nem... Hogy hova is megyünk? Elköltözünk a keresztanyánkhoz. Hogy miért? A szüleink nemrég autóbalesetben... Megh... Inkább nem mondom, mert megint könnybe lábada szemem. Tudjátok ti.. Igen, szinte teljesen egyedül maradtunk.

- Lisette, tényleg gyere, Keresztanyu már itt van. - ez pedig Adri volt, a nővérem. Ha ő szól, akkor már tényleg kell mennem, mert ő a legidősebb köztünk. Felkaptam a fekete Adidas táskámat, amit már bepakoltam, és egy utolsó pillantást vetettem a régi házunkra. Keresztanyuék majd eladják, vagy vidéki háznak megtartják. Szerintem inkább vidéki háznak kéne maradnia. Jó az. Legalább nem kell eladni. Felvettem a dzsekimet és a cuki krémszínű sapimat, és bezártam magam mögött az ajtót. Itt se fogok hamar járni... Lisa,Adri és Stella már a kocsiban ültek. Minden bepakolva, és egy költöztető kamion elvitte már a búzotokat, stb. Mi négyen egy külön lakást fogunk kapni keresztanyuék mellett. Stella a fogadott húgunk, akit az összes testvérem közül talán a legjobban kedvelek. Jó barát, szeretem, és teljes jogú testvérként tekintünk rá. Stella úgy került hozzánk, hogy mikor kiderült, hogy anyu nem szülhet 3-nál több gyereket, apuék örökbefogadták. Mi sokat foglalkoztunk vele, és 1 éve tudta meg, hogy örökbefogadott. Nagyon megviselte a dolog, és azóta egy kicsit visszahúzódóbb lett. Mondjuk az utóbbi 2 hónapban már visszatért normálisba. Szerencsére. Már majdnem depressziós lettem miatta, hogy szinte egyáltalán nincs a társaságunkban. Beszálltam a kocsiba, hangos csapódással jelezte, hogy becsukódott. A táskámat az ölembe ejtettem.

- Hova is megyünk? - kérdeztem összevont szemöldökkel. - Mármint hova fogunk járni suliba...- kérdeztem, mikor láttam, hogy Lis tátogta nekem, hogy keresztanyuékhoz. Azt tudtam. 

-A Sweet Amorisba. Jó hely, hidd el! - mondta keresztanyu, aki éppen vezetett. Ohh, igen... Sokkal jobb, hiszen ott vannak ugye a barátaim, akikkel már régóta ismerjük egymást, és ott van az írás is a padomon,amit még rég írtunk Bekkával, mielőtt elment volna. Ahh, a védjegyem az irónia! Hamarosan odaértünk, a bútorok már bepakolva az új lakásunkba. Bementem az új szobámba, ott volt a régi ágyamon sok doboz, ami csak arra várt, hogy kipakoljam. De nem tettem. Csak egy fintorral leraktam őket az ágyam mellé. Utána átmentem keresztanyuékhoz. Ott rögtön a nyakamba ugrott Kata, az 1 ével fiatalabb unokahúgom. Meg sem tudtam szólalni, se levegőt venni, úgy szorított. Rég láttuk egymást... Én is átöleltem, majd kicsit eltoltam magamtól, hog tudjak levegőt venni. Meg persze megnézni, mennyit nőtt a legutóbbi találkozásunk óta. Hű.. hát sokat. 

-De sokat nőttél Kata!- mondtam csodálkozva, majd a folyosó végén megláttam Hilarit. Megpusziltam Katát, majd Hil-hez indultam. Megölteltem, visszaölelt. De rég láttam őket...Mjad a sok üdvözlés után visszamentem a lakásunkba. Megvacsoráztunk és lefeküdtünk. Az ágyam és a pizsamám régi volt, de a plafon, amit bámultam, új. Ezt még meg kell szoknom. De kikapcsoltam az agyam, és elaludtam.. 

Reggel arra ébredtem,hogy hétfő van. Egy rekedt nyögés tört fel a torkomból, amikor ez tudatosult bennem. Köhécseltem egy kicsit, ittam vizet, és elkezdtem öltözködni. Azért a biztonság kedévéért ránéztem az órára. Kikerekedett a szemem és csak felsezdtem magamra 1-2 cuccot. Felkaptam a táskám, gyorsan bedobáltam egy jegyzetfüzetet és a tolltartóm, és indultam is. Miért nem ébresztettek fel? Majd számonkérem őket... Berontottam a suliba, és megnéztem az órámat a karomon. Nagyszerű! Otthonhagytam. Szóval most van bőr óra anyajegy perc. De jó hogy tudjuk az időt! Végül ránéztem a falon az órára. Volt még negyed órám. Megláttam egy fiút, vörös hajjal. Furának találtam, de most megtette. Nataniellel már találkoztam, ő mondta, hogy hogy fognak kinézni az osztálytársaim. És a vörös hajú az osztálytársam,.. Szuper! Oda akartam menni hozzá, de valaki elgáncsolt, és pedig a hasamra estem, fogaim pedig olyan erővel koccantak össze, hogy az egész fejem utána visszhangzott. Felálltam, majd dühösen körbetekintettem. De nem kellett sok idő, hogy megtaláljam, ki gáncsolt el. Egy szőke lány nevetve mondta egy másiknak, hogy milyen jó volt. Ez pedig kb 1 méterre tőlem. A szemem sarkából láttam, hogy a vörös hajú már engem néz. Nem nagyon érdekelt. 

- Miért gáncsoltatok ki?!- vontam kérdőre őket csípőre tett kézzel. A szőke kényeskedve legyintett rá, én pedig elkaptam a kezét. - Ide figyelj szőkeség! Nekem ne legyints! - Erre elvörösödött, durcás képpel kihúzta a karját a szorításomból. Hallottam, hogy reccsent egy kicsit a válla. A feje mégjobban elvörösödött, és fel akart pofozni. Én, és a szerencsém! Az első napon verekedésben.. De jó nekem! De nem ütött meg. A diri akkor lépett ki az ajtón, a szőkeség meg visszaeresztette a karját a teste mellé. Akkor láttam, hogy a WC-ből előjönnek nevetve a tesóim. Meglátnak, és odajönnek hozzám. 

-Miért nem keltettetek fel normális időpontban? - kértem számon rajtuk. 

- Ki volt írva az ajtódra, hogy ne zavarj. Azt hittük, hogy már fent vagy. - mondta Lisa, és megláttam a hátuk mögött az unokatesókat. Megvontam a vállam, ezzel nyugtázva a dolgot. Katáék odajöttek, és együtt voltunk, hatan. Becsöngettek, elkezdődött az első óra. Egy osztályban voltunk mindannyian, ami elég jó volt. A tanárnő //jelen esetben a diri// kihívott minket, hogy mutatkozzunk be. Stella, Lisa, Adri és Én. 

- Sziasztok! Stella Nightlight vagyok, 16 éves. Szeretem a cicákat és a rockot.

- Hali! Lissana Joke vagyok, nektek csak Lisa! 16 éves vagyok, imádom az animét!

- Sziasztok! Adrienn Moore vagyok,18 éves. Hívjatok csak Adrinak! - Ezek után én következtem. Aha.. Én, és a bemutatkozás.. Két külön dolog. De azért megpróbáltam.

- Helló! Lisette Moore vagyok, hívjatok csak Lis-nek! 17 év.. - ekkor a szőkeség beleszólt - ..es vagyok, és nagyon szar. Na császtok! - mind ezt nyávogós hangon. Na igen... Ilyenkor tudnám felpofozni, ha nem lenne ott a diri. Valahonnan hallottam egy mély és halk "Haggyad már!"-t. Körülnéztem. Senki nem szólt semmit, csak én törtem meg a csendet.

- Ahogy a kis szőkeség mondta, 17 éves vagyok. Kiállok magamért. - mondtam, az egészre pontot téve. A szőkével meg még lesz 1-2 beszédem... A tanár leültetett. Stella és Lisa egymás mellé ültek. Adri az egyik régi barátnőjével ült egy padban. 

-Üljön le, a következő órára már biztos itt lesz a padtársa! - Öm.. oké.. Leültem, és piszkálni kezdtem az egyik kis bemélyedést  padon. Az órán nem figyeltem semmit. De kicsöngettek, úgyhogy kimentem. A szőkéhez akartam menni,de ő hamarabb megtalált.. 

- Amber a nevem! Bocsika az előbbiért, rossz passzban vagyok! - mondta selytelmes mosollyal. Ezt nem tudtam mire vélni, de elfogadtam a bocsánatkérést. - Gyere hozzánk, legyünk barik! - Na jó.. Ez nekem már sok volt. Azt kérte, hogy legyünk bárányok... Oké.. Utána persze rájöttem. Barátnők. 

-Hát..Oké.. - mondtam kicsit elbizonylatanodva, majd a kezembe adta a táskáját. Ezen meglepődtem. A két másik lány odajött hozzám. 

-Ezaz! Már te lettél a kis csitri! Végre nem nekünk kell cipelni a cuccait,csak neked! Örülsz?  Mi igen! - Na, itt végleg elszakadt a fonál. A fejem vörös lett, a táskát annyira megszorítottam, hogy jóval kisebb lett a kelleténél. Odamentem Amberhez, majd a fejébe vágtam a táskát. 

- Tessék, csitri! Ezt nem én mondtam! Hanem a kis barátnőid! - röhögtem ki, majd elmentem. Na igen.. Ezért utálom az apuci kis kedvenceit. Hirtelen egy hang szólalt meg a hátam mögött.

- Ezt jól csináltad! Megnézted már a sulit? - Kicsit elpirosodtam, hiszen a vörös hajú srác ezt mondta. Ahogy néztem, rocker lehetett. Ami nekem nem túlságosan tetszett. A válaszom a Nem volt, amire csak megfogta a csuklóm, és magával húzott. Megmutatta a sulit. Mekkora egy épület! Megköszöntem, majd beleütköztem egy fekete hajú srácba. 

-Szia! Armin vagyok! Te? - meglepődtem. Bemutatkoztam, és becsöngettek. Armin odajött hozzám egy kicsit, mert tesi óra volt. - Eljössz majd nagyszünetben az egyik boltba? Senki nem akar jönni velem! - Ez a srác nagyon fura! Megkér, hogy menjek vele boltba. Tétovázva, de beleegyeztem. Végül eljött a nagyszünet is. Így hát elmentem Arminnal a boltba. Vett magának kaját, és hozott nekem egy nyalókát. Visszafelé sokat röhögtünk, azthiszem, jóban leszünk. Mire visszaértünk, becsöngettek. Kis késéssel, de beértünk órára. A padtársam még mindig nem jött el. Leültem, és csak bámultam a tanárra, mintha figyelném. De csak gondolkoztam. Ki lehet a padtársam? És ekkor... Berontott. Szám mosolyra húzódott, mikor megláttam. Igen. Pont őt akartam padtársnak...

×××Vajon ki lesz Lisette új padtársa? Miért mosolyodott el? A következő részben megtudhatjátok!×××